Szabó Henrietta, szociális intézményben dolgozó főnővér és unokahúga, Szebek Anna, végzős gyógymasszőr tanuló

 „Így néhány évvel később visszatekintve tanulmányaimra bátran kijelenthetem, hogy büszkeséggel tekintek vissza a hátrahagyott nyolc évre, ami közt volt vicces, de komoly is. A tanáraink nem csak az adott tantárgy leckéit adták fel, hanem nagyrészt emberségre is tanítottak, és olyan talpraesett véndiákokká faragtak, akiket büszkén engednek a felsőoktatásban továbbtanulni, esetleg a nagyvilágba dolgozni.
Elmondhatom, hogy ezek a tanárok mindenben segítettek, bármiféle problémával fordultunk hozzájuk, nagy türelmet tanúsítottak. Habár néha rosszalkodásainkkal, lustaságunkkal megzavartuk az órát, figyelmeztettek arra, hogy fontos figyelnünk, jövőbeni tudásunkat itt fogjuk megalapozni. A diákcsínyek, rosszalkodások mellett hála Istennek volt sok-sok boldog pillanatunk is volt, amikor közösen nevetett mindenki az osztályteremben. Mindenképp tovább kell lépnünk, magabiztosan haladva előre céljaink felé, azzal a tudással, amelyet itt, az iskolában halmoztunk fel.”

 

                                                                                                                                                                                  Szabó Henrietta
 

„Számomra ez az iskola biztonságot nyújtott. Remek közösségbe kerültem és a tanárok is nagyszerűek. Az iskola légköre mindig jó volt. Továbbtanulás céljából azért szerettem volna ebben az iskolában maradni, mert megszoktam és nagyon jó helyem van itt. Számomra az iskola a fejlődést segíti egy remek környezetben, megfelelő képzéssel.”

                                                                                                                                                                                Szebek Anna